Kirándulás a Kaukázusba
Augusztus 10-e és 26-a között egy jól összeszokott, több magashegyi túrán edződött csapat tagjaként volt szerencsém bepillantani egy picit az orosz és még kevesebbet az ukrán világba. Túránk alapvető célja a Kaukázus volt, konkrétan annak, és egyben Európa legmagasabb csúcsa, az Elbrusz. Ugyanakkor a tervezés során már előálltam azzal, hogy a még mindig csak ötletelés szintjén lévő, egy jövő évi - a Doni áttörés 70. évfordulójának tiszteletére kigondolt - kiránduláshoz szükséges tapasztalatok összegyűjtését is felvállalom. Ezek alapján a következő útvonalon tettük meg a több, mint 7000 km-es utunkat. Pécs-Kijev-Kurszk-Voronyezs-Rosztov-Kaukázus-Szocsi-Jalta-Odessza-Pécs. Nyilván az egész útról nehéz lenne egy átfogó beszámolót itt előadni, de megpróbálom egy kicsit katonai, veteránjárműves szemével a látottakat átadni.
( Képgaléria, és további képekhez fűződő leírás megtekinthető itt:
https://picasaweb.google.com/112016315792247167668/2012081026Oroszorszag?authuser=0&feat=directlink )
Első állomásunk a Vereckei hágó volt.
Megtekintettük az emlékművet, amelyre sajnos ráférne egy kis felújítás. A történelmi emlékhelyen nemzeti színű szalagot kötöttünk fel. Az estét már Kijevben töltöttük. Megtekintettük a rendkívül szép belvárost, ami nyilván a foci EB-nek köszönhetően lett felújítva. Másnap reggel a Világörökség részét képező kolostor együttest a
Pecserszka Lavra-t néztük meg, amely az ortodox vallás egyik fő központja. Ezután a Nagy Honvédő Háború Múzeumában voltunk, és csemegéztünk a sok kiállított harci jármű, és egyéb háborús fegyver, és tárgy között.
Következő állomásunk Kurszk volt, majd tovább Voronyezs. E két városba csak épp bekukkantottunk, bár tudom, hogy katonai-veterános szemmel lett volna bőven látnivaló, de most "hegyet másztunk". Voronyezs mellett meglátogattuk, és elhelyeztük koszorúinkat mindkét magyar katonai temetőben, Bolgyirjevka-n, és Rudkino-ban.
Örömmel tapasztaltuk, hogy mindkét sírkert rendben volt, látszik, hogy rendszeresen gondozzák őket. E napunk végén a Don melletti Rosztovban töltöttük az estét. Másnap irány a Kaukázus.
Hegymászó élményeimmel nem fárasztom az érdeklődőket, de annyit azért elárulok, hogy erőnk ugyan lett volna, de sajnos akaratunk már nem volt, hogy felérjünk a csúcsra. Így "csak" 4 900 m-ig mentünk, a napfelkeltéig. A látvány minden addigi szenvedésünket kárpótolta. A Kaukázusban töltött 6 nap után irányt vettünk a napfényes tenger felé. Szocsi-Jalta-Odessza voltak a főbb állomások, ahol városnézéssel, és fürdéssel töltöttük az időnket a fagyos, hegyi napok után.
